Siklóernyős B vizsga

Különleges repülési helyzetek By Kacsa

E tömör gyűjteményt a témával ismerkedőknek szántam. Sem ez, sem más leírás nem alkalmas a gyakorlatok önálló elsajátítására. Az egyes manővereket csak oktatóval, ellenőrzött körülmények között tanuld. A tapasztalatokat Simonics Péter és Tasi Gábor biztonságtechnikai táboraiban szereztem (víz fölött).

 

Ők mindig azt mondták, sokat kérdezek, repüljek többet inkább. Igazuk volt, de ez a dolgozat nem jött volna létre, ha valamelyiküktől kaptam volna egy ilyen leírást.  :o)
Ha az oktatódnak eltér a véleménye az enyémtől, akkor rá hallgass, de kérlek, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.!
Az itt tárgyalt gyakorlatok plusz az acro manőverek legautentikusabb leírását a justacro oldalon, "Trükkök" címmel találjátok Takáts Pál (Pákkó) tollából.
A siklóernyőzéssel kapcsolatos legátfogóbb ismeret forrásként a Felhőút Sportrepülő Egyesület honlapját ajánlom: http://www.felhout.hu/ ahol természetesen az alábbiakban leírt gyakorlatokról is sok jó olvasnivalót találsz. 

A leírás végén találsz egy ajánlást a korszerű két zsinóros ernyők használatához (angolul).

Fontos, hogy a tanulást illetve a gyakorlást kipihenten, jó fizikai erőnlétben, stresszmentes mentális állapotban végezd. 

Tartalom:

  1. Billegtetés előre-hátra
  2. Fülcsukás
  3. Fülcsukva testtel wingover
  4. Wingover teljes ernyővel
  5. Spirál
  6. B-stall
  7. Féloldalas csukás – egyenesben tartással
  8. Féloldalas csukás – elfordulással a nyitott/csukott oldal felé
  9. Féloldalas csukás – DHV teszt
  10. Front stall
  11. Negatív felismerése (határhelyzet keresése)
  12. Negatív forduló
  13. Full stall
  14. Full stall határ
  15. Mentőernyő dobás
  16. Általános megjegyzések

 

  1. Billegtetés előre-hátra (más nevei: hinta, delfinezés)
    A cél: megtapasztalni milyen meglepően nagy az előre-hátra irányú ingastabilitása az ernyőnek, megszokni a látványt, és a pszichés érzést, hogy ha a belépőél szemmagasságban előttünk van az önmagában még nem gáz.
    Kivitelezés: szimmetrikusan, határozottan megfékezni az ernyőt. Ettől az lelassul, mi továbbmegyünk a tehetetlenségtől. Amikor az ernyő a leginkább hátul van, akkor gyorsan teljesen felengedni a fékeket, hagy repüljön ahogy csak tud. Ettől előre lő, mi majd alálendülünk és csak akkor fékezzük meg megint amikor a lendülettől leginkább eléje kerülünk azaz az ernyő a leghátsó helyzetben van. Ez attól nem lesz átesés, hogy bár nagy féket kell húzni, de messze nem akkorát mint az átejtéshez.
    Kijövetel:
    nem csináljuk tovább.
    Tapasztalatom: Korábban azért nem tudtam erős előre lövést produkálni, mert nem vártam ki hogy jól az ernyő elé lendüljek, hanem már korábban elkezdtem fékezni.
  2. Fülcsukás
    A cél: e fokozott süllyedést és csukódás elleni stabilitást nyújtó repülési helyzet gyakorlása. Mivel a kéz foglalt, kitűnő lehetőség a testsúllyal kormányzás gyakorlására is.
    Kivitelezés: a tenyérre fűzött fékekkel felnyúlunk a fülcsukó hevederekért vagy az „A” sor külső szélső (esetleg szélső két) zsinórjaiért és addig húzzuk le, míg mindkét oldalon a kívánt hosszon az ernyő vége aláhajlik.
    Kijövetel: szimmetrikusan felengedjük a lehúzott zsinórokat. Van ernyő aminek ettől már nyílik a füle, van amire egy rövid, határozottat rá kell fékezni hogy nyíljon.
    Tapasztalatom:
    arra kell figyelni, hogy ne más zsinórt húzzon le az ember mint amit szeretne és hogy szimmetrikusan csinálja a lehúzást.
    Megjegyzés: Minél több zsinórt húzunk le, annál nagyobb a süllyedés, de legalább a belső „A” zsinórokat békén kell hagyni, különben frontstall lesz.
    Haladóknak: legyünk tisztában vele, hogy a fülcsukás egyben állásszög növelés is, ezért az utána nyomott gyorsítóval messze nem akkora az állásszög változás, mint amennyi csökkenést a gyorsító magában használva okoz. A gyorsítót csak fülcsukás után nyomjuk, és a fülek kiengedése előtt engedjük fel.

    Javasolt irodalom: http://www.felhout.hu/sikle/ford/sully.html
  3. Fülcsukva testtel wingover
    A cél: a gyors és hatásos testsúly áthelyezés megismerése valamint a wingover testsúly átterhelési részének előgyakorlata.
    Kivitelezés: derékcsavarással, a függesztő heveder mögött oldalra kidőlve erős bedöntött fordulót kezdünk, majd a szélső holtponton mindig ugyanígy átterhelni az ellenkező oldalra.
    Kijövetel: nem csináljuk tovább.
    Tapasztalatom: Szokni kell az érzést, hogy ne az életösztön (félelem) korlátozzon a kivitelezésben.
  4. Wingover teljes ernyővel
    A cél:nem tudom hétköznapi repülés közben mire jó. Szerintem „csak” az ügyességet, az ernyő kezelését, az ütemérzéket az ernyővel való összenövést segítő gyakorlat. De arra nagyon alkalmas! Kimondható, hogy a wingover jó mércéje a pilóta ernyőkezelésének, realtime filmlátó képességének, pszichés alkalmasságának és fizikai kondiciójának, egy szóval a „repülésre termettségének”.
    Kivitelezés: Két ütemből és két összetevőből áll. Csak harmonikusan lehet jól csinálni. A két összetevő a testsúly és a fék. Elkezdünk egy bedöntött fordulót testsúllyal és fékkel. Első ütem: Saját mozgás vonalához képest az ernyő alsó, a beülő felső holtponton van van. Ekkor teljesen átterhelünk a másik oldalra és felengedjük a féket. Második ütem: a visszalendülés alsó holtpontján elkezdünk kb. 30%-osan fékezni és ezt egyre növeljük a túloldali felső holtpont eléréséig, de ekkor még kell maradjon fék tartalékunk, hogy a felső holtponton még tovább fékezve a belépőélet lefelé fordíthassuk. Folytatás: első ütem…
    Kijövetel: nem csináljuk tovább, vagy ellenfázisban csináljuk.
    Tapasztalatom: Sokat kellene gyakorolni, hogy (szépen) menjen. :o(

    2011.09.27: Gyarmati Miklós (alias Kakukk, index nick: "elpazarolt tehetség") javaslata alapján egy tanvideó:
  • Javasolt tanmozi: így ne csináld !
                                Miért nem használta a mentőernyőt?  
                                (lefűződés egy eltúlzott wingover-ből)
  1. Spirál
    A cél:elvileg gyors magasságvesztésre való, pl. felhő alól lehúzni a csíkot. Szerintem ha a B-stall-nál gyorsabb (8-nál nagyobb) süllyedésre használjuk, akkor sokkal megterhelőbb az ernyőre is és a pilótára is mint a B-stall. (kritika itt) Ezzel együtt hasznos az elsajátítása, mert ez az egyetlen süllyesztő manőver, ami közben az ernyőt nyitva tartja, sőt erősen terheli is, így nem olyan esendő a turbulenciákra.
    Kivitelezés: Wingoverbe kezdünk, majd az egyik szélső holtponton már nem terhelünk át, hanem itt tartjuk a testsúlyt és benn tartjuk a féket is. Ha még rá is húzunk egy kicsit a fékre, akkor a belépő él a föld felé fordul és mi érezzük, hogy „elkap az örvény”. Érdemes az ernyőt nézni, mert az az egyetlen fix látnivaló, így nem szédül el a látványtól az ember. A fékkel lehet erősíteni (durvítani) vagy kis felengedéssel egyszerű „bedöntött forduló” felé szelídíteni a spirált. (Más oktatók egyszerűen egy oldalon benn tartott nagymértékű fékezéssel tanítják a spirálba vitelt. Ez szerintem kevésbé elegáns és nagyobb a veszélye a negatív forduló/neg.spirál kialakulásának.
    Kijövetel: Lassan a féket felengedni és „visszaülni középre”. Amikor az ernyő a kijövetel végén előre akar lőni, akkor ugyanazt a féket mint amivel spirálba vittük újra meghúzni és egy újabb teljes körben lágyan kivezetni normál repülési helyzetbe, azaz hosszabb úton eldolgozni a nagy mozgási energiát. Ha túl gyorsan engeded fel a féket, vagy elmulasztod megtenni a plusz kivezető kört, akkor egy hintával jössz ki, aminek az előre lövését megfékezve kevésbé elegánsan, de ugyanolyan biztosan visszatérsz normál repülési helyzetbe. Vannak akik a spirál külső oldalának kis fékezését is ajánlják a spirál szelídítésére, kijövetelre. Általánosságban a kijövetelre a következő fokozatokat érdemes alkalmazni: középre ülni < átülni külső oldalra < külső féket is használni (ha muszáj, akkor két kézzel!)
    A kijövetel alternatív módja (ha nem tetszik ami történik veled és gyorsan ki akarod hozni a spirálból): egyszerre, határozottan mindkét fék.
    (Ha túl durvára sikerült húznod, és emiatt pánikszerűen felengeded a féke(ke)t, a legtöbb ernyő akkor is ki fog jönni 1-2 körön belül, a végén viszont meglesz benne a nagy hinta is. De nem minden ernyő ilyen kijövős, jobban jársz ha a fokozatos vagy az alternatív kijövetelt jegyzed meg...)
    Tapasztalatom: Nem tudok spirálozni, ez egyéni alkalmatlanság az alacsony vérnyomásom miatt, de bizonyára vannak pszichés okai is. Azt írom le amit szubjektíven átélek, hogy aki magára ismer ne higgye, hogy egyedül van. Mondják, hogy rendes spirálban (amikor a belépő él tartósan a föld felé néz) nagy a centrifugális erő, nyúlik lefelé az ember arca. Én emiatt már az erősebb fordulózást is spirálként élem meg, kifut a fejemből a vér, az öntudat rolója kezd lehúzódni. Mintha esne a tápfesz az agyban, pedig csak a vérnyomás csökken benne. Először csak a kép széle mosódik el, a kép közepe még éles, később már a közepe is homályos a szélén nincs is kép, az fekete. Ilyenkor abba szoktam hagyni, bár a rádióból a hang még biztat: "István, ez csak forduló, ebből így nem lesz spirál, húzzunk már rá arra a fékre és dőljünk már bele rendesen!"
    Kikérdeztem sokat spirálozókat, hogy ugyan miért nem ájulnak el. Ők tanácsolták, hogy még a bevitel előtt megfeszített láb és hasizmokkal, mintegy „piros fejet csinálva” meg lehet akadályozni, hogy a fejből a centrifugális erő leeressze a vért. A módszer működik: ha tandem utasként spirálozok így sokkal tovább maradok a filmen.
    Megjegyzés a spirálba bevezetéshez: 1. a megkezdett fékezés mértékén nem változtatni, hanem előbb kivárni annak eredményét. 2. Ha az eredmény kivárása előtt a fék mértéke kevésnek tűnik, akkor jobb kijönni a fordulóból és nagyobb fékkel újra kezdeni, mert a billegésből csak gáz (pl. negatív) lehet. Ha viszont biztos, hogy a forduló már állandósult, csak akkor helyénvaló (újrakezdés helyett) a fékezés mértékét növelni. 
  • A c2.hu Spirálozás topic-jából átveszek néhány gyakorlatias hozzászólást (olyanoktól, akik csinálják is :o)
    kistigris (+Rehák Bence, Budapest) #7:
    Sokat próbálkoztam már ezzel a manőverrel, és eddig sosem jutott eszembe, hogy majd magától kijön az ernyő! Amikor a kezdőket okítom ernyőkezelésre, szoktam ilyet mondani, hogy: TE irányítsd az ernyőt, és ne az ernyő téged. Ez spirál esetében hatványozottan igaz! Szóval ha egy durvább 15 m/s körüli süllyedésű igazi pörgős, belépő éllel a föld felé nézős spirálban felengedem a belső féket és nem terhelek ki, azzal csak még jobban gyorsulok lefelé. Az első lépcső kivezetéskor mindig a testsúlyáthelyezés! De itt is ügyelni kell az egyensúlyra, mert ha túlzottan átterhelek, és hagyom hogy átbillenjen az ernyő, akár még egy loop is kijöhet, de általában maximum belehullanék a kupolába...
    pogozoli (Török Zoltán, Székelyudvarhely) #33:
    Nagyon sokat spiráloztam már, ezért nem tartom túl helyes dolognak, hogy kivezetéskor mindkét oldalt kell fékezni. Alapjában a spirált ki lehet szedni a belső fék felengedésével. Pár körön belül ki kell jöjjön az ernyő. Ha nem akkor kell húzni a külső féket is, aztán mikor elindul kifelé akkor megint picit ráhúzni a belsőre, hogy ne egyből szökjön ki a spirálból. A testsúlyt csak bevezetéskor kell alkalmazni, akkor sem túlzottan, aztán ha már benne van a spirálban akkor simán középre kell terhelni, hogy ne legyen túl agresszív a spirál. Az biztos, hogy nem alacsonyan húzandó manőver de meg kell tanulni, nekem már volt szükségem rá viharfelhő alatt, amikor fél órát spiráloztam és B-stalloztam egyfolytában.
    Ezt Pex (Bendl Mátyás) találta a spirálról, angolul #57:
      http://www.xcmag.com/Spinner/read/article.cfm?id=1132&uuid=FA11C443-97FB-712E-%3Cbr%20/%3E42B921C86F7D32A4
    Ezt pedig SzKEdina (Szabóné Koleszár Edina, Gödöllő) ajánlotta figyelmünkbe a spirál veszélyeiről, magyarul #59:
      http://www.vampair.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=417 (Kádár Andrea fordítása)
    És íme Jalos (Szabó Lajos, Szigetszentmiklós) cikk-ajánlása egy beragadt spirálról, angolul: #61
      http://www.pgforum.com/viewtopic.php?t=6902&start=75
  • 2012 fontos: Tragikus baleset: Swing Mistral 6 spirál (2012.07.06 /DHV safety note)
  • Javasolt irodalom: http://www.felhout.hu/sikle/ford/sully.html
  1. B-stall
    A cél: intenzív (7-8 m/s), biztonságos, tartós magasság csökkentés.
    Kivitelezés: A fékeket a tenyerünkre fűzzük. Nem a csuklónkra!, hanem csak a hüvelykujjon ütközésig. Felnyúlunk és szimmetrikusan, folyamatosan egyre húzzuk lefelé a „B” hevedereket. Egy ideig egyre keményebb lesz, szinte fel kell húznunk magunkat rajta. Egy ponton túl azonban leválik az áramlás a megtört profilról és innentől lényegesen könnyebb lesz tartani. Ne húzzuk tovább! Az ernyőn a „B” zsinórok bekötési pontjainak vonalában egy éles gerinc képződik lefelé, az ernyő elveszíti vízszintes sebességét, mozgása mintegy ejtőernyőbe megy át. Az alulról jövő levegő a „B” vonalon szétválva előre is, hátra is távozik. A helyzet tök stabil. Ha az ernyő előre v. hátra patkó alakba állna be, akkor túlhúztuk, addig engedjük vissza amíg az ernyő kiegyenesedik. Kismértékű aszimmetrikus lehúzásra utal ha az ernyő süllyedés közben lassan elfordul a jobban lehúzott oldalra. Ezt szüntessük meg, de a jelenséget szándékos elfordulásra alkalmazhatjuk is.
    Kijövetel: engedjük el gyorsan, egyszerre a „B” hevedereket. A normális repülési helyzetbe visszatéréskor az ernyő gyengén előre lő, de nem kell megfékezni.
    Ha továbbra is fennmarad az ejtőernyőszerű állapot, az zsákesés. (A B-stallból lassan, lopva felengedett fékekkel könnyebben lehet zsákesésbe vinni. De
">egy frontstallból is lehet fékezéssel zsákesésbe kerülni.)
Zsákesésből a IV. pont szerint lehet kijönni.
Tapasztalatom: Én az „A” vizsgához is kötelezővé tenném, mert hasznos, egyszerű gyakorlat, csak a szimmetriára kell figyelni. Meglepő, milyen nagy erőt igényel a repülő profil megtörése, szinte fel kell húznia magát az embernek a hevedereken. Tandemen sokszor a pilóta súlya kevés is hozzá.
Megjegyzés: A túlhúzott „B” is rozettához hasonló alakzatba visz.
Javaslat: Ha a B_stall-t a magassággal erősen növekvő szél miatt, a gerinc mögé besodródás elkerülésére kívánjuk alkalmazni, akkor gondoljuk meg, nem jobb-e a magasságvesztés céljára a fülcsukva-gyorsítós megoldás? A B-stall ugyan gyorsabban fogyasztja a magasságot, de az ernyőnek közben nincs vízszintes sebessége, tehát a földhöz képest a szél sebességével sodródik hátra.
  • A c2.hu Spirálozás topic-jában tsomorjai, alias Duce (Somorjai Tamás, Budapest) figyelemre méltó B-stall kontra spirál összevetéssel és kritikával szolgál #55:
    Kacsa, a beveztőben ezt írod: "Szerintem ha a B-stall-nál gyorsabb (8-nál nagyobb) süllyedésre használjuk, akkor sokkal megterhelőbb az ernyőre is és a pilótára is mint a B-stall." Csak ellenpéldaként a Sigma 6 gépkönyve B stall szekció: "Wir sind der Ansicht, dass mit der Weiterentwicklung der Schirme in den letzten Jahren der B-Stall nicht mehr zeitgemäß und effizient ist. Das gesamte Material und Profil des Schirmes wird extrem beansprucht und wir empfehlen deshalb, dieses Manöver nicht zu erfliegen." . A lényege az, hogy a mostani ernyőknél nem ajánlott a B stall, mivel nem túl hatékony, és az ernyő anyagára extrém romboló hatással van. Ezért ezt a manővert a Sigma 6 esetében nem ajánlják. A B_stall-t több újabb gyártású ernyőtípusnál ellenjavallja a gyártó.
  • Javasolt irodalom: http://www.felhout.hu/sikle/ford/sully.html
  1. Féloldalas csukás – egyenesben tartással
    A cél:A leggyakrabban előforduló különleges repülési helyzet kezelésének megismerése.
    Kivitelezés: felnyúlunk az egyik oldali „A” hevederért és hirtelen "bokáig" lerántva lenn tartjuk. Ha így hagynánk akkor az ernyő egyre erősebben a csukott oldal felé fordulna. A testsúlyt azonnal az épen maradt repülő oldalra terheljük, ez már lényegesen csökkenti az elfordulást, amit a repülő (ép) oldal fékezésével meg is szüntetünk. Átterhelés nélkül nem biztos, hogy a nyitott oldal megfékezésével elérhető az egyenes repülés a féloldalon csukott ernyővel, sőt a túlzott mértékű fékezéssel át is ejthetjük a nyitott oldalt.
    Kijövetel: engedjük fel a lehúzott „A” sort, ha kell 1-2 mély pumpálással segítsük újranyílni.
    Tapasztalatom: Nem lehet eleget gyakorolni. Még életszerűbb, ha keresztben átnyúlva (a másik kézzel) húzzuk le az „A” sort. Így első pillanatban még csak az átterhelést tudjuk alkalmazni, nem tudunk sumákolni azzal, hogy egyik kézzel csukunk, a másik kéz pedig már számít rá és egyidőben már fékez is.
    Megjegyzés:
    A féloldalas csukás gyakorlását nem mindjárt a teljes 7. ponttal kell kezdeni. Először csak keveset húzz le és hamar engedd föl. A csukás mértékét és a lenn tartás hosszát akkor növeld, ha lelkileg már megszoktad az új érzéseket, érzed hogy uralod a helyzetet.
  2. Féloldalas csukás – elfordulással a nyitott/csukott oldal felé
    A cél:
    annak elsajátítása, hogy a féloldalas csukódás milyen széles tartományban, milyen jól kezelhető.
    Kivitelezés: mint az előbb, de a fékezés és az átterhelés mértékét változtatva a félig lecsukott ernyővel mindkét oldalra forduljunk el 90-90 fokot.
    Kijövetel: mint az előbb.
    Tapasztalatom: Megnyugtató, jó, önbizalmat erősítő gyakorlat.
  3. Féloldalas csukás – DHV teszt
    A cél:
    megismerni az ernyő saját, passzív biztonságát.
    Kivitelezés: Lecsukjuk az egyik oldalt az egyik „A” sor határozott lerántásával, de most nem tartjuk lenn, hanem azonnal felengedjük. Most a féket sem használjuk és nem is terhelünk át a repülő oldalra. Sőt, a csukáskor beledőlünk a csukott oldalba. Először furcsa érzés, de hamar kiderül, hogy minden igaz amit az elméleten tanultunk: a terhelt szárnyfél így gyorsabban töltődik és nyílik vissza mialatt kb. 90 fokot elfordul. Kezdőbb ernyők kevesebbet, teljesítmény ernyők többet.
    Kijövetel: már benne van a kivitelezésben
    Tapasztalatom: Megnyugtató, jó, önbizalmat erősítő gyakorlat, unalomig kéne ismételni.
    Megjegyzés: A kismértékű csukásokat rutinból így kell lekezelni. A csukódott oldalra való terhelés egyben azért is előnyös, mert a pilóta a beülővel követni kezdi az ernyő elfordulását, ezzel csökkenti a becsavarodás (twist) esélyét.
  • Közös megjegyzés a 7 - 8 - 9 pontokhoz:
    A különleges repülési helyzetek megoldását azért gyakoroljuk mesterségesen előidézett szituációkban, hogy az akaratunktól függetlenül keletkezett helyzetekből minél rutinosabban, minél kevesebb stresszel jöhessünk ki. Azonban az előző pontokban megismert alternatív módszerek a testsúly átterhelés szempontjából homlokegyenest ellentétesek! Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor a leggyakrabban előforduló különleges helyzetet, a féloldalas csukódást adott esetben melyik alternatív módszerrel kezeljük?
    Ezzel a kérdéssel 2003/2004-ben végigjártam a top pilótákat és nagyon szíven ütött hogy mindegyikük csak az egyik vagy másik módszer mellett tette le a voksát. 2005-ben próbáltam ki először a 9. pontot, azóta sikerült megtalálnom az alkalmazás szintézisét:
    Mindkét technika jó a maga helyén alkalmazva!
    -8. A klasszikus: nyitott oldalra terhelés és ugyanennek az oldalnak a fékezése minden esetben működik. Ilyenkor a csukott oldal elsősorban a nyitottból, belül a cellák közötti átömlő nyílásokon keresztül töltődik újra, de lassabban. Ordas csukásnál csak ez jó módszer, a másikkal spirálba vinnéd.
    9. Kisebb mértékű csukódásnál viszont gyorsabb, elegánsabb megoldás a csukott oldalra dőlés mert direkt töltődést biztosít. Ilyenkor a nyitott oldal kismértékű fékezése csökkenti az elfordulást, a csukott oldal egyszeri mélyebb fékezése (pumpa) gyorsítja a töltődést, a visszanyílást.
  1. Front stall
    A cél:Nem tudom mi a célja. Talán a repülési teljesítmény pszichés komponensének javítása, az önbizalom erősítése. Egy „természetes úton kapott” front stall nem ilyen szelíd, de legalább megtapasztaljuk, hogy beavatkozás nélkül, magától (pontosabban a puszta testsúlyunktól) megoldódik.
    Kivitelezés: Felnyúlunk és szimmetrikusan, lendületesen lerántjuk az „A” hevedereket, majd azonnal el is engedjük. Ha lenn tartanánk frontrozetta stb. komplikációk lehetnének belőle.
    Kijövetel: Felengedés után automatikusan kijön, nincs mit gépészkedni rajta.
    Tapasztalatom: A legkönnyebb gyakorlat, még az előre-hátra hintáztatás is több figyelmet, ügyességet igényel.
    Megjegyzés: Az élőben kapott front stall teljesen más! Egy természetes front stall, amikor "ráül a tehén a belépőre", azt eredményezi, hogy az „A” zsinórzatra nagy felületen ráfekvő ráfekszik, ráfeszül az ernyő és ugyanúgy hanyatt vág mint a full stall. Kijövetelkor rendesen előre is lő.
  2. Negatív felismerése (határhelyzet keresése)
    A cél:
    megismerni, hol van az egy oldali fékezés biztonságos határa. Bringás hasonlattal élve: „meddig szabad bedönteni kanyarban a biciklit”.
    Kivitelezés: 50% fékkel lelassítjuk az ernyőt mert így kevésbé dinamikus a gyakorlat, megvárjuk, amíg ez a helyzet stabilizálódik. Ekkor az egyik oldali féket folyamatosan tovább húzzuk. Az ernyő fordulni kezd, mígnem a kisebb körön fordulásból adódó kisebb kerületi sebesség és egyben nagyobb állásszög miatt először a belső szárnyvég esik át (válik le róla az áramlás) majd az átesés terjed az ernyő közepe felé. A fékerő kikönnyebbedik, de ennél objektívebben megfigyelhető jel a szárnyvég kiflivég szerű hátrahajlása. Na ezt a határt kerestük! A fék finom visszaengedésével a hátrahajló kiflivég mérete csökkenthető, de az ernyő állandó fordulóban marad. Visszaengedés nélkül benntartva, pláne még rá is dőlve negatív spirál lenne belőle.
    Kijövetel: folyamatosan visszaengedjük a féket szimmetrikusra, ha pulzál, akkor az előre lőtt állapotból.
    Tapasztalatom: Én mindig inkább a hátrahajolni kezdő kiflivéget néztem, kezdetben ez a könnyebben felismerhető, legbiztosabb jel. Nem lehet eltéveszteni a negatív kialakulását, a szárnyvég először ráncosodni kezd, "merevsége" csökken és egyre hátrébb hajlik. Első néhány alkalommal amint meglátod a hátrahajló kiflivéget mindjárt a kezdetén gyere ki belőle és csináld meg újra. Ez, hogy magabiztosan felismered és megszünteted önbizalmat ad és kezdheted egyre tovább benntartani. Akkor tanultad meg amikor már szinte előre érzed a fékerő csökkenéséből, hogy mikor fog bekövetkezni a hátrahajlás és magabiztosan kezeled, kedvedre változtatod a kiflivég hátrahajló hosszát. Az 50%-os előkészítő lelassítás miatt az egész folyamat nem túl agresszív, jó tanulópálya.
    Megjegyzés: Haladók lefékezés nélkül a dinamikus változattal ismerkedhetnek.
  3. Negatív forduló (dugóhúzó)
    A cél:megtanulni a nem szándékos negatívból (lepörgésből) kijövetelt.
    Kivitelezés: mint az előbb, de csak néhány fordulat után hagyni abba.
    Kijövetel: folyamatosan visszaengedjük a féket szimmetrikusra, ha pulzál, akkor az előre lőtt állapotból.
    Alternatív kijövetel: lehúzzuk a másik oldalt is, mert a full stall sokkal könnyebben kontrollálható, a forgás elmaradása miatt fizikailag sem megterhelő.
    Megjegyzés: Mivel itt a forduló középpontja a szárnyon belülre esik fokozottan veszélyes a zsinórok összecsavarodása egy köteggé (twist), azaz hogy (a tehetetlenség és a kis erőkar miatt) a beülő a pilóta tömegével nem tudja azonos szögsebességgel követni az ernyő gyors elpördülését, így lemaradva attól a két szárnyfélre eddig V alakban szétfutó zsinórok először kereszteződnek, majd elkezdenek összetekeredni. Az összecsavarodás nagyobb mértéke (szöge) után már a súrlódás blokkolja a fékzsinórokat és egy kötegben tartja a tartózsinórokat is, tehát innentől sem testsúlyáthelyezéssel sem a fékkel nem lehet beavatkozni. Ilyenkor vagy megáll a csavarodás és a beülő utána forogva az ernyőnek kezd az egész kirendeződni, vagy mentőernyőt kell dobni. A becsavarodás veszélyét növeli, ha a mellkör túl rövidre van húzva, azaz ha a karabinerek távolsága kicsi. Hagyd vállszélességben a karabinereket. (Lásd még alább a bónusz kommentet)
    Tapasztalatom: az előbbi „megjegyzés” teljesen igaz! Egy 2005-ös svájci tapasztalat segített megfogalmazni (az egyébként kézenfekvő) felismerést: hogy csak a teljesen nyitott ernyő húzza szétfelé a karabinereket, így csak mindkét oldalon nyitott ernyővel számíthatsz twistből a spontán visszapörgésre. Ha rendesen le vagy fűződve, vagy más okból nem teljes az ernyőd, és még be is twist-eltél az matt helyzet. Ekkor már csak a magassággal és a mentőernyővel foglalkozz, nincs esélyed kipörögni és a helyzetet rendezni. :o(
    Videó és szakvélemény a justACRO oldalon a Veszélyek címszó alatt, mint negatív példa a negatívra  :o)
    Ugyanez magyar hanggal (by Tasi Gábor): egy jó és egy tanulságosan elhibázott negatív  Ha nem megy jól a direkt lejátszás, akkor mentsd el a gépedre és onnan játszd le.
    Bónusz kommentek:
      a. Takáts Pál (Pákko) szerint csak egy jó negatív gyakorlat létezik, amit helikopternek hívnak. :o)
      b. Szintén tőle tanultam, hogy kellő lélekjelenléttel meg lehet előzni a matt helyzetet, azaz a főzsinóroknak a karabinerekig lefelé haladó összecsavarodását. Tanácsa szerint: amint észreveszed, hogy az ernyő a testedhez képest elforgó mozgásba kezd és te a beülővel nem fogod spontán követni, akkor ne hagyd hogy az összecsavarodás lefelé haladjon a matt helyzetig, hanem minél hamarabb kezdd el széthúzni a hevedereket, minél magasabban, ahol még nagy erőt vagy képes kifejteni, hogy ezzel az ernyő után forgasd magad.
  4. Full stall
    A cél:aszimmetrikus helyzetek kezelhetőbbé (szimmetrikussá) tétele, ernyő reset gomb.
    Kivitelezés: minimumsebességre lassítjuk az ernyőt, ezt stabilizáljuk. A fékeket szimmetrikusan továbbhúzzuk amíg az ernyő át nem esik. Ha tök lehúzva sem esik át, akkor engedjük fel a féket, tekerjük a fékzsinórt az előbbinél eggyel többször a kézre és kezdjük elölről. Ha túl lassan húzzuk lefelé, akkor a két szárnyfél közötti nem feltétlenül teljesen egyforma felületi terhelés miatt az egyik szárny előbb fog átesni, ettől a full stall aszimmetrikusan (negatívval) kezdődik ami kellő gyakorlat nélkül komplikációkra vezethet. A jelenség megelőzésére a holtpont előtt kicsit gyorsítsuk fel a fékhúzást, gyorsabban vigyük át a holtponton a két szárnyfelet. Az ernyőt figyelve eltéveszthetetlen, amikor már az átesés feltartóztathatatlanul megindult. Ekkor azonnal engedjük följebb a fékeket 5-10 centivel és betonkeményen tartsuk itt. Áteséskor a rongy eltűnik a hátunk mögé, úgy érezzük, mintha földön a székünket hirtelen hátra billentenék. Ha gyengének tartjuk a kezünket vagy félünk, hogy az ernyőn hátramenetben újra kialakuló áramlás kezdőereje felrántaná a kezünket, akkor rögzítsük a kezünket, például fogjunk hozzá egy beülő hevederhez (de ne a mentőernyő fogantyúhoz :), nehogy felrántsa az ernyő a féket, pláne nehogy aszimmetrikusan. Rövidesen megjelenik a rongy a fejünk felett és a szék felegyenesedik. Ha ideges az ernyő, akkor túl van húzva a fék. Finoman de szimmetrikus ernyőalakzatot tartva kicsit engedjük fel a fékeket. A tartáshoz erő kell, de ha számítunk rá nem okoz meglepetést, nem tudja kitépni a féket a kézből.
    Kijövetel: folyamatosan, ne túl hirtelen (mint a B stallt), de ne is elnyújtva, szimmetrikusan engedjük fel a fékeket.
    Tapasztalatom: Az első full stall sokkal inkább lelki erőpróba, mint ernyőkezelési kérdés. Előre el kell tökélni, hogy az áteséskor semmi esetre sem engedjük fel a féket. A karokat szorítsuk le a beülő oldalához, ha lehet kapaszkodjunk is meg a beülőben. Ez lehet, hogy túlzás, de biztosra akarunk menni. A fogadalmat betartva 1-2 másodpercet kell csak kivárni a rongy fejünk feletti megjelenésére utána már benntartáskor is és felengedéskor is csak a szimmetriára kell figyelnünk. Az a féklehúzás amivel sikerül átejteni, biztosan sok a benn tartáshoz, a fékeket az átesés mértékén hagyva biztosan ideges lesz az ernyő: csapkod és nem veszi fel a patkó alakú full stall alakzatot. Amint visszajön az ernyő a fej fölé, följebb kell engedni a féket, hogy az ernyő megnyugodjon (kb. 10-15 centi a különbség az XL-es Airwave Sporton). Később, gyakorlat birtokában, kivárás helyett már az átesés pillanatában elindul a kéz felfelé és éppen a full stall figurához szükséges mértéknél áll meg a kéz a fékkel.
    Bónusz komment:  
       (Érdekes :o), hogy a full stall -ról alkotott képem alább leírt kiteljesítését is az acrós Takáts Pál -tól tanultam. A képzés "C" tanfolyamon és  tanterem helyett tandem utas beülőben történt, Kalocsán. A tudományt neki köszönjétek, a leírást/megfogalmazást én követtem el.)
    Tétel: a lehúzott full stall-ban a fék helyzete legalább három szakaszra bontható:
       b. A közbülső a stabil helyzet, azaz amikor az ernyő a klasszikus "full stall figurában", nyugodtan áll a fejünk fölött (pontosabban hátrafelé repülünk). Ez a helyzet a fékúton inkább csak egy konkrét fékállás, az ábrán "Stabil pont" -ként jelölve.
       c. Ettől lefelé van a túlhúzott szakasz, amiben az ernyő alapvetően a "full stall figurát" formázza. Minél jobban lehúzzuk a féket a stabil ponttól, annál idegesebben fog mozogni az ernyő. Ha olyan mélyre húzzuk (vagy ott hagyjuk), mint ahol átejtettük full stall -ba, akkor nyugtalanul csapkodva vergődik, oszcillál, a hevedereken keresztül kicsit rángat is.
       a. A féket a stabil ponttól folyamatosan és határozottan fölfelé engedve elérjük a kivezetési pontot, ahol az ernyő kis előrebólintással (esetleg előre lövéssel) visszatér a normál repülési állapotba. Így ezt a szakaszt nevezhetnénk akár kivezetési szakasznak is. Ez az elnevezés a kezdő full stall -osok számára teljesen helytálló. A haladók (és pláne az acrosok) miatt én ezt inkább "művészeti szakasznak" nevezném. Ugyanis jó megfigyelő számára kiderül (a többieknek meg elmondják), hogy a stabil és a kivezetési pont között van egy zsákesési pont is. Ezért van az, hogy ha az ideges ernyőn a féket finoman fölfelé engedjük, akkor ez csak a túlhúzott szakaszon, a stabil pont alatt hoz megnyugvást, de de a stabil pont fölött ismét kicsit imbolygó, kóválygó mozgást eredményez. Tehát a művészeti szakaszt a zsákesési pont valójában két szakaszra tagolja: az alsó a zsákesési szakasz, fölötte van a valódi kivezető szakasz. A zsákesési szakaszon a stabil ponttól a zsákesési pontig az ernyőn egyre erősödnek a zsákesés tünetei, ettől válik ismét nyugtalanná, és ezért van a nyugalmára ellenkező hatással a följebb engedés. Ez amolyan vegyes szakasz, mert a stabil full stall alakzat imbolyog kissé, de messze nem olyan zaklatottan hánykolódik, mint egy kontroll nélkül zsákeső ernyő. Az utasbeülőből láttam, hogy az ernyőt stabilan (értsd: nyugalomban) lehet tartani zsákesésben is, de fogalmam sincs hogyan kell megcsinálni. Remélem egyszer ezt is megtanulom, ígérem akkor ide fogom írni.
  5. Full stall flash (én neveztem el így, mert nem tudom van-e rendes neve)
    A cél:az átesés határának magabiztos meg/felismerése (mint a negatív határ volt)
    Kivitelezés: mint a full stallnál, de éppen csak annyi fékkel amennyi szükséges, és amint átesett az ernyő, rögtön az első pillanatban, mielőtt hátra vágódhatna visszaengedjük repülni. Jó ütemérzéket és az ernyővel való együttélést igényeli. Mivel nem lesz lenn tartva, így nem túl hátulról fog előre lőni, ezért nem kell akkora fizikai erő hozzá.
  6. Mentőernyő dobás
    A cél:kilátástalan helyzetben plusz egy esély a nagyobb baj elkerülésére. Irányítható mentőernyővel továbbra is a pilótától függ a földet- (esetleg fát- vagy vizet-) érés helye, míg körkupolás mentőernyővel a kidobás pillanatában ez a hely gyakorlatilag már eldőlt (csak még nem ismert). Körkupolával a magasságod állandó vizuális (nem műszeres :o) ellenőrzése mellett két fontos teendőd maradt: gyűjtsd be a főernyődet, utána pedig csak a helyes talajra illetve vízbe érkezésre figyelj. Sokszor előfordul, hogy a mentőernyő kinyílása után a főernyő visszanyeri teljes repülési képességét. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy elhamarkodottan dobtál volna mentőernyőt, de már úgyis mindegy mert visszafordíthatatlanul egy új helyzetet kell megoldani. Az (újonnan életre kapott) főernyő leggyakrabban a mentőernyőtől távolodó irányban repülne, ha a beülőre nem lenne rákötve a mentőernyő hevedere is. Így azonban a főernyő csak a karabinereknél fogva kihúz minket a mentőernyő alatti, ideális függőleges helyzetből és bekövetkezik a V állás: a V fölső végpontjain az ernyőkkel, az alsón a pilótával. A V állásnak több káros következménye is van:
    - jelentős vízszintes sebességünk lesz, ami fokozza a földetérés veszélyeit
    - a hátrabillent beülő miatt nem tudjuk a földetérést előre nyújtott, összezárt lábbal tompítani, a mozgási energiánkat a begyakorlott módon kigurulni.
    A főernyőt mindenképpen célszerű begyűjtenünk, pláne akkor ha V állásban vagyunk. Tasi Gábortól tanultunk egy bolondbiztos módszert amely egyszerre oldja meg mind a V állás megszüntetését, mind a főernyő begyűjtését: tekerjük fel a fékzsinórokat egy ventilátor sebességével a kezeinkre. Amikor a V állást az ernyő átesése megszüntette áttérhetünk az ernyő betakarításának hatékonyabb módszerére: váltott kezekkel amit érünk azt az ölünkbe húzzuk és nyúlunk a következő adagért.
    Ha mindent jól csináltunk, akkor ölünkbe gyűjtött ernyővel készülhetünk a földetérésre. A vízbe érkezéshez az ölünkben lévő kupac miatt nincs lehetőségünk előzetesen kicsatolni magunkat, viszont annál hasznosabb lesz majd a sok, hasunkhoz szorított, becellázott levegő.
    Kivitelezés: kérdezd az oktatódat, különösen a főernyő begyűjtéséről, illetve az irányítható mentőernyő használatáról.
    Sok helyzetben az sem könnyű, hogy megfogd és kihúzd a mentőernyőd konténerét. A megtalálást nagyban segíti, ha normális repülési helyzetben begyakorlod, hogyan engedd el egy pillanat alatt a féket és rögtön ráfogj a mentőernyő kidobó fogantyújára. A konténert minél nagyobb sebességgel dobjuk el (a fogantyúval együtt!), mert a konténert a heveder megfeszülése nyitja, így kerül le a mentőernyőről ami ezután kezd a menetirányhoz képest hátul maradva feltöltődni, kinyílni. A kidobás ideális iránya oldalra-felfelé és ne a főernyőbe!
    Kijövetel: nincs.
    Tapasztalatom: Egy van, az is csak annyi, hogy miután kidobtuk a mentőernyőt nézzük meg tényleg rendben kinyílt-e? Ha esetleg a siklóernyőnk alá szorult és még csukva figyel, akkor rángassuk ki onnan.
    Megjegyzés: Takáts Pál tanácsa a főernyő begyűjtéséhez: ragadd meg az egyik fékzsinórt és figyeld ki a mentőernyő kinyílásának pillanatát, mert akkor a főernyő zsinórjai belazulnak. Ekkor ezerrel húzzad befelé, váltott kezekkel a kezedben tartott fékzsinórt, jön vele az egyik szárny, akkor már nem repül a másik fele sem és hamarosan az öledben lesz az egész ernyőd.
    Saját elképzelésem: ha én acro pilóta lennék, víz fölött kikísérletezném, hogyan kell a V állásban repülő főernyőn 180 fokot pördíteni, ezzel a helyzetet II állásra változtatni. A belépőéllel a mentőernyőnek támaszkodó főernyő csak még kisebb süllyedést eredményezne, be sem kell gyűjteni, sétautazás lehetne a földetérésig. Azt gondolom, hogy a mentőernyő miatt nem alakulnának ki a megszokott áramlási viszonyok, ezért nem keletkezne érdemi vízszintes sebességű hátrafelé repülés. Ha mégis lenne, akkor azt a fékekkel akár zsákesésig lehetne csökkenteni. A kidolgozott technikát aztán bárki elsajátíthatná.
    Sajnos előbb lesz a kutyából szalonna, mint belőlem acro pilóta. Így az úttörő feladat rájuk vár...

Levelező lista

E-mail:

Tandemrepülés kupon

Ne a tárgyakat, hanem az élményeket gyűjtsd! Siklóernyős Tandemkupon DVD melléklettel

részletek itt...

Intenzív kurzus

8 napból álló intenzív siklóernyős tanfolyam. Talán az egyik leghatásosabb képzési forma. 5 óra elmélet, és egy 8 napból álló alkalmas gyakorlás után juthatsz el a vizsgáig.

részletek itt...