Már rég óta tervezgettem egy többnapos expedíciót a Tátra környékére. A kedvencem a magashegyi repülés, ezért többnyire az Alpokba járok így ismét oda készűltem de elkezdett komolyabban érdekelni ez a vidék is meg hát a Tátra az mindig is vonzott. 2016 tavasszal hirtelen felindulásól páran kimentünk Donovalyba és sikerűlt egy jót repülni hátra a Tátra felé. így kezdődött és azóta favorit lett ez a hely nálam. Vissza is mentem még kétszer és ezalatt Donovalyból 2 szer is sikerült elérni a kb 50km re elhelyezkedő Tátrát. Útközben átrepültem a kis Fátra felett, Ruzsomberok, majd Liptovskymikulás... a mikulás Tó átrepülése kétszer is sikerült az 5 nap alatt. Felejthetetlen élmény volt betekerni a Tátrába...
Ha távrepülést tervezgettem valamiért soha nem vettem komolyan Donovalyt. nem érdekelt pedig közel van és elég jó adottságokkal bír. Nézegettem párszor de az alpokhoz képest kevésnek gondoltam. igazából nem ismertem mi van a környéken. Az évek alatt amikor kint voltunk tanulózni akkor is azt lestem merre mennék meg ilyenek de nem hozott lázba. Nem láttam csak fás völgyeket hátul, és előre sem látszott érdekesnek a völgyeken átbukdácsolás. Mint utólag kiderült ez tévedés volt. Aztán amikor 2016 tavaszán újra kimentünk tanulókkal amíg én oktattam a társak próbálkoztak és Rózsahegyig kitolták meg ilyenek. Velük kezdtük tervezgetni hogy egyszer jó lenne betolni a szekeret a Tátrába. Idén egy tavaszi napon amikor kifejezetten jót írtak és máshol nem lehetett repülni kiugrottunk 5en és sikerült elsőre egy jó nagyot repülni. Bika idő volt Kovács Robi is a Magas Tátra tövében szállt le. Na ott azután a repülés után megjött az inspiráció és amikor hazaértem ennek megfelelően felment a tervezgető faktor is. Napokig nézegettem a légtereket és logokat aztán rá kis időre összepakoltam mindent, bepattantam a sellőbuszba és kimentem egyedül. Pont kifogtam az év hetét repülés meteorologiai szempontból. kétszer sikerült betolni a Tátrába azon a héten. Az időjárás nagyon adogadta. A Liptovsky Mikulas tó átrepülése maga egy nagy flesss főleg ilyen tiszta időben. Mint kiderült a Tátra szinte érintetlen teljesen más mint az Apok. Nincsenek vagy alig látsz felvonókat, vezetékeket, házakat egyáltalán nem láttam se turista létesítményeket se bobpályát meg ilyeneket... szűk leszálló nélküli katlanok viszont vannak, és mint kiderült vannak teljesen elzárt területek olyan is ahová nem lépett ember 80éve. Sajnos mint kiderültl szigorúan tilos bivakolni és ezt az ott túrázók be is tartaják veled. Emlékezetes rész ebből a repülésből az amikor a Tátra szélét elérve azon gondolkoztam hogy végigkússzak a szélén a lefutó gerinceken biztonságos közelségbe a nagy leszálókhoz, vagy menjek be a közepébe az ismeretlenbe. Egy pár percig még el is gondolkoztam az első verzión de aztán a belső gerincek felé vettem az irányt, be a közepébe mert ott 3000 méterig is fel lehet menni. A Tátra videón a szétfújt cirruszok szépen kirajzolják a beáramló erős északi magassági szelet ami párosul a völgyekből elpattanó 5-6 os liftekkel plusz bejön a képletbe a komoly völgyszél ami a csucsok alatt már bőven dolgozik. elég turuloens volt és alacsonyan nagyon keményen meg kelett küzdeni a kitekeréssel. Sajnos a magassági szél bebikult és ez a szélnyírás a felhőket is eltüntette végül. A Kriván előtt szálltam le kb 70km repülés légvonalban amit 6km gyaloglás követett. Ez még egy jó dolog sőt az egyik legjobb amikor több órás repülést követően leszálsz újra a fölldre és repülés mámorban gyalogolsz órákat a természetes semmiben amig újra emerlakta vidékre érsz. ezt is szeretjük mi nagyon :)