Siklóernyős gyogyológia

A gyogyi egy meteorológiai jelenség, ami a nyári félév bizonyos estéin fordul elõ.  A természet ezzel a titkos ajándékkal a madarakon kívül csak egy beavatott, kicsiny embercsoportot, a siklóernyősöket tünteti ki. A gyogyi jelentős siklóernyős örömforrás, de ahhoz, hogy élvezhessük meg kell találnunk.

Kialakulásának okai is érdekesek lehetnek (lásd alább), de megtalálásához elegendő a mindössze három feltételre épülő, az aznapi gyogyi eljövetelét egész jól megjövendölő szabály alkalmazása. Néhány, a részletek iránt kevésbé fogékony pilótatársunk gyogyinak hív minden könnyű, sima szeles nappali "gyógy időt" is, pedig egy másik, sokkal kifinomultabb jelenségről van szó. Régi megfigyelés, hogy hegyvidéken, a 100-150 méternél magasabb szintkülönbségű starthelyeken, bizonyos estéken elindul egy mágikus, lökésmentes lejtőszél: a gyogyi.

A kezdők imádják mert tartós, stresszmentes repülést nyújt, de a haladók is kedvelik ezt a könnyed, lubickolós lejtőzést. Az egész nap dolgozók sokszor csak ebben az esti kárpótlásban részesülnek, amiért az aktív, termikus időszakban nem lehettek a starthelyen.

Az alábbi szabály több év megfigyelésének tapasztalati összegzése. Az elsõ években magyarázatot kerestem arra, hogy néha mi adta az örömteli esti gyogyirepülést és máskor miért végződött csalódással a nagy reményű, estig tartó várakozás. A kezdetben felállított szabályokat tovább finomították azok a kudarcok, amikor már kiismerni hittem a gyogyit és "biztosra menve" másztam fel a starthelyre: várni,
csalatkozni, okulni és gyalog lejönni. A gyogyiszabály pár éve nyerte el a mostani formáját és elég jól beválik ahhoz, hogy köz-megmérettetés elé merjem tárni:

1. Ha egész nap sokat sütött a nap,
2. és egész nap fújt egy jellemző irányú alapszél,
3. és előző nap nem volt eső:

akkor
1½-2 órával naplemente előtt elindul egy egyenletes, lamináris lejtőszél, a gyogyi.

A gyogyi széliránya megegyezik az aznapi jellemző alapszéllel. Ezért pl. ha egész nap szélcsend volt, akkor hiába sütött hét ágra a nap, nem lesz gyogyi. Vagy ha pl. egész nap É-i szél volt, akkor a gyogyi is a
hegy É-i oldalán keletkezik, ezért egy ÉK-i lejtőn csak oldalas lecsúszást ad, de nem fog minket megtartani. A nappali szélhez képest a gyogyi szélirányában kicsi, de kedvező eltérésre számíthatunk azokon a starthelyeken, amik naplementéig naposak. A két jelenség egymást erősíti, emiatt a gyogyi észrevehetően többször fordul elő a délnyugati-nyugati starthelyeken.

A gyogyi legtöbbször úgy fordul elő, hogy délután 4-5 óra felé az alapszél legyengül, nem ritkán leáll. Szélcsend van. Ilyenkor a gyogyi várható kialakulására utaló jelenség ha a késõ délutáni szélcsendben
eleinte csak ritkán és gyengén, később egyre sűrűbben és határozottabban befújások jönnek. Ezek érezhetően nem termikbefújások, nem dinamikusak, és olyan gyengék, hogy alig tartják meg a felhúzott ernyőt.


A gyogyi elõfordulásának másik lehetõsége, hogy a nappali alapszelet szélcsend közbeiktatása nélkül követi, de ekkor sem az estére legyengülõ, mindenütt egyformán megfigyelhetõ alapszelet hívjuk
gyogyinak. Vegyünk például egy élénk déli szeles napot és starthelyet, ahol a repüléshez túl erõs déli szél megmarad még 1 órával naplemenete elõtt is, amikor a három alapfeltétel teljesülése miatt már a gyogyi is mûködik, csak még "eltakarja" az élénk alapszél, pontosabban összeadódnak. Amikor viszont az alapszél leáll, a starthelyen ezt csak almulásként érzékeljük, pedig mostantól már a gyogyiban repülhetünk, amit a többi területeken (pl. a leszállóban) uralkodó szélcsendrõl ismerhetünk fel.

Érdekes jelenség, hogy kezdetben, a gyogyi kialakulásakor a leszállóban szélcsend van, ami a gyogyi tartama alatt folyamatosan megy át a hegyoldalról lefolyó, hûvös szélbe. Tipikus eset, hogy a starthely
magasságában és afölött vígan repülnek a gyogyiban, míg a mélyebbre keveredõk esélytelenek visszaemelkedni a starthelyig. Mivel ekkor a leszállóban szélcsend van vagy a szélirány pont ellentétes a
starthelyével, ezért leszállás elõtt át fogunk menni egy kicsit mozgalmasabb, szélnyírásos légrétegen. Az említett "hegyoldali hûvös lefolyás" a hegy lábának magasságában kezdõdik és eredete az idõvel egyre feljebb halad, mígnem eléri a starthelyet és sötétedésre sokszormeg is öli a gyogyit.

Tudományos gyogyológia:

a gyogyi kialakulásának magyarázata

A gyogyi mindenütt egy helyi jelenség, mint a vizi- vagy a parti szél. Az alább leírtak csak a hazai gyogyira igazak, a völgy fölött emelõ alpesi gyogyi egy másik jelenség, bár vannak közös összetevõik.

Induljunk neki az elemzésnek józan paraszti ésszel:

Mint tudjuk meghatározó módon a levegõt a talaj melegíti fel. Ebbõl következik, hogy mivel a gyogyi a hegyoldalon felfelé áramlik, tehát a hegyoldal hõmérséklete melegebb kell legyen mint a hegy elõtti mezõé.

OK, már csak az a kérdés, hogy mitõl válik naplemente elõtt a hegyoldal melegebbé mint a mezõ? Erre a kulcskérdésre kicsit összetettebb a

válasz:

a.)

Ha a hegyoldal D-DNY-i, akkor a délutáni alacsonyabb Nap állás a hegy elõtti lapos területet már sokkal kevésbé fûti, az már hûlni kezd, miközben a Napra nézõ hegyoldal még melegszik a kedvezõbb beesési szög miatt. Ez az oka annak, hogy a D-DNY-i lejtõkön sûrûbben van gyogyi õsszel és tavasszal, amikor a hegy elõtti mezõt nappal rövidebb ideig és kisebb beesési szöggel éri a Nap. Nyáron csökken a síkvidék
"hátrányos helyzete", mert a tavaszi/õszi nap-éj egyenlõséghez képest június 22-re a napsugárzás beesési szöge 23.5 fokkal lesz több. Ezért estére kisebb hõmérséklet különbség keletkezik a hegyoldal és a mezõközött, ezért nyáron kicsit csökken a terület gyogyi hajlama.

b.)

Igen ám, de ÉK-i hegyoldalon is van gyogyi (pl. Óbuda), tehát kell legyen a hegyoldal felmelegítésének más módja is. Ez az alternatív fûtési mód éppen a második alapfeltétel, a tartós szél. Ha ugyanis egész nap van egy jellemzõ alapszél, akkor az a hegy elõtti területen. felmelegített levegõt egész nap rátolja a hegyoldalra (sok termiket a maga a hegy fog elszakítani), akkor is amikor a hegyoldal már nem kap
közvetlen napsugárzást. Így a hegyoldal fûtése egy nála sokkal nagyobb területen gyûjtött hõvel történik. De hiába a hatalmas hõgyûjtõ terület, ha a fûtés rosszabb hatásfokkal: kétszeres hõcserével, a
levegõ közvetítésével történik. Az esti gyogyiig tartó napsugárzás hiánya szintén jelentõs hátrány a keleties lejtõkön, így a felsorolt okok együttes hatása miatt itt ritkább a gyogyi. Az itt várható gyogyira (a hegyoldal felfûtésére) pozitív hatású, ha a nappali alapszél gyenge, mert ekkor a nagy hõgyûjtõ területen keletkezõ, a szél által tolt meleg légpárnákból több éri el a hegyoldalt és azon szakadnak el. Minél erõsebb a keleties szél, annál több termik szakad el még a hegy elõtt, így ezek kiesnek a hegyoldal fûtésébõl. Délután végére az ÉK-i hegyoldal gyogyiját kicsit erõsíti a hegy túloldalának fokozott besugárzása, ami könnyíti a lee oldali feláramlást.

c.)

A napsugárzás beesési szöge (a.pont) és a szél (b.pont) hatása egymást erõsíti a D-DNY-i hegyoldalakon, ezért számíthatunk itt többször gyogyira.

Alföldi kiegészítés:

Naplemente elõtt a kiterjedt sík területeken is elkezdõdik a talaj lehûlése, miközben a talaj fölött még ott van a nappal felmelegített levegõ. Nagyobb területet vizsgálva a talaj hõmérséklete nem egyenletes
az eltérõ nappali felmelegedés (albedo) és az eltérõ hõtehetetlenség miatt. Így a több hõt tároló, melegebb részeken feláramlik a relatív hidegebb területekrõl pótlódó levegõ. A gyogyinak ezt a fajtáját csak az alföldiek ismerik tapasztalatból. Akadémikus gyogyológia:
a gyogyi felismerése

Valójában teljesen mindegy, hogy ha este kényelmesen repülhetünk, akkor az gyogyiban vagy éppen kedvezõ alapszélben történik. A repülés élvezeti értéke szempontjából a két eset indifferens. Sõt, esténként valójában a két "szélforrás" együttes hatását élvezhetjük. Tehát a továbbiakban egy merõben akadémikus kérdésrõl, a gyogyi megkülönböztetésérõl lesz szó.

Elõször is a terminológia: mit hívunk gyogyinak?

A gyogyit kiváltó területi hõmérséklet egyenetlenség minden este elõfordul, ezért minden este létrejön ezen az alapon valamilyen mértékû légmozgás, pontosabban az esténként tapasztalható eredõ légmozgásnak ez az egyik összetevõje. Ad abszurdum egy teljes esti szélcsendet az is okozhat, hogy a máskor gyogyit kiváltó hatások éppen kiegyenlítenek egy ellentétes alapszelet. Tehát mi attól a mértéktõl nevezzük gyogyinak, ami már repülhetõ, a siklóernyõst a lejtõn legalább fél-egy órán át megtartó szelet okoz.

A gyogyi elkülönítéséhez vizsgáljuk meg a kora esti, közel egyenletes erõsségû, lamináris áramlások eredetét. Más szóval: honnan tudjuk egy puha esti szélrõl, hogy az gyogyi vagy alapszél? A megkülönböztetésre az alábbi ismérvek adnak lehetõséget:

* A gyogyi széliránya stabilan állandó. Az alpszélé viszont ingadozik, bár nem a nappal megszokott mértékben.
* A gyogyi szélsebessége sokkal egyenletesebb mint a kora esti alapszélé, bár ilyenkor az alapszél sebessége is lényegesen kisebb eltéréseket mutat mint nappal.

Az alapszél lecsökkent ingadozásának oka, hogy a lecsökkent termikus aktivitás miatt lecsökkennek a helyi elszakadásokat pótló alkalmi áramlások.
* Az alapszél

a hegytõl távolabb, a leszállóban is ugyanolyan kitartó egyenletességgel fúj, mint a hegyoldalon. * Ezzel szemben a gyogyiban hosszú ideig, folyamatosan repülhetünk, miközben a leszállóban vagy szélcsend van, vagy hosszú kihagyások, vagy már elindult a folyamatos, de a gyogyiszéllel ellentétes irányú, a hegyoldalról lefolyó hûvös áramlás.

* Jellegzetesen eltér a két emelõtér alakja, szerkezete. A gyogyi a lejtõn és a hegytõl meglepõen távol is jól tart, ott ahol ugyanolyan erõsségû "természetes" szélnél már nem számíthatnánk elég emelésre a fennmaradáshoz.

* Az alapszél emelõtere viszont a megszokott hagymaszerkezetet mutatja, azaz a lejtõt nyalva emel a legjobban, a hegytõl távolodva az emelés következetesen és intenzíven csökken.
* Szintén az emelõterek szerkezeti eltéréséhez tartozik, hogy a gyogyiban van egy markáns magassági zóna, ami alatt drasztikusan lecsökken az áramlás, ez alól esélyünk sincs visszaemelkedni.

* Ezzel szemben az alapszél bármilyen mélyrõl felemel, ahol elég meredek a hegyoldal.

Az elõbb felsorolt elkülönítési ismérvek ellenére nehezíti a gyogyi felismerését a "rendes" szél függõleges gradiense, vagyis az a sebességi rétegzõdése, hogy földközelben gyengébb, fölfelé haladva erõsebb.

Más, este elõforduló légmozgások:

Este már nincsenek klasszikus, a mûködõ napsugárzás okozta termikek. De a talaj végleges hõmérséklet kiegyenlítõdése elõtt, amikor egy terület még az "utolsókat rúgja", belefuthatunk meglepõen dinamikus buborék elszakadásokba. A jelenségre kevéssel napnyugta elõtt kerül sor, leszálláshoz készülõdve, a talaj közelében találkozhatunk vele. Rövid ideig tart, 10-15 perc eltéréssel már nem is tapasztalható. Errõl tudjuk, hogy semmi köze a gyogyihoz és nem is szeretjük.

Demokratikus gyogyológia:

sporttársak kiegészítései a gyogyiról:

Tábor Tamás észrevétele :

... tök jó ugyan a leírásod, de nekem van ami nem stimmel benne:

Nekem pl Egerben volt többször is olyan tapasztalatom, hogy napközben DK-i (igaz gyenge) szél volt, és estére a Ny-i oldalon lett gyogyi, és nem is kicsi!
Szóval szerintem, ha Ny-ias a lejtõ, akkor nem feltétlenül szükséges, hogy a napközbeni szélirány megegyezzen az esti gyogyi irányával.
Szerintem itt az is belejátszott, hogy a Ny-i oldal meredekebb, és
nagyobb szintkülönbségû...

Kardos István válasza:

Igen, magam is úgy gondolom, hogy a meteorológia komplikáltabb az ökölszabályos leírhatóságnál. Ha az egri példáidat én is megtapasztalhattam volna, akkor fentebb a gyogyi szélirányánál esetleg nem "kicsinek" írtam volna a napsugárzás okozta irány eltérítést a délnyugati-nyugati starthelyekre vonatkozóan. Mindazonáltal maradva a már meghirdetett tanoknál azt gondolom, hogy a fokozott mértékû gyogyiirány eltérítést csupán az okozta, hogy kettõs hatás esetén az erõsebb érvényesült amit tovább növeltek Eged alábbi sajátosságai:

Ideveszem amiket írtál a meredekség és a szintkülönbség eltérést a NY-i oldal javára. * A DK-i hegyoldal kevésbé meredek, mint a NY-i, emiatt a napközbeni gyenge DK-i szél nem tudott annyit fûteni a DK-i
hegyoldalon, mint a délutáni napsugárzás a Napra merõlegesebben álló NY-i oldalon. Ettõl lett a NY-i hegyoldal melegebb a DK-inél. * Nagyobb szintkülönbség, nagyobb gyogyi hajlam. Egeden ez is a NY-i oldalnak kedvez. * A hegy nyugati oldala elõtt közel sem vízszintes a vidék, hanem jellemzõen a hegy felé lejt. Így naplemente elõtt itt sokkal korábban lecsökken a besugárzás szöge, amitõl a hegy elõtti ferde terület már intenzíven hûl, miközben a Napra nézõ hegyoldal még vígan melegszik. Így fokozott hõmérséklet különbség keletkezik, ami ráadásul tovább is tart mivel korábban kezdõdött.

Köszönöm az észrevételedet, hogy a gyogyi széliránya nem mindig egyezik meg a nappali széliránnyal, azaz pl. Egerben a helyi hatások miatt nagyobb eltérés lehet a NY-i gyogyiirány javára. Az a gyanúm, hogy az említett helyi sajátosságok miatt Egeden más vidékeknél kedvezõbbek a gyogyi kialakulásának feltételei, emiatt valószínûleg korábban is kezdõdik és nagyobb a gyogyi.
Takácsy László észrevétele :

Hát az ökölszabályod érdekes, én is próbáltam felállítani magamban már hasonlókat. Szerintem a rétegzõdés is fontos ahhoz hogy komolyabb, klasszikusan sokáig tartó gyogyi alakulhasson ki. Pl. melegfrontos, idõben, akkor, amikor az esti nap cirrus rétegen át süt, sosem volt gyogyi, az igazából a tiszta egû, száraz, hûvös estéken alakul ki.

Aztán az általad alföldi gyogyinak említett dolog sem csak az alföldre jellemzõ, bármilyen sik vidéken ki tud alakulni, legjobb példa erre a Hohe Wand elõtti lapály, de a HHH, vagy a Kevély elõtti lapos rész,
beleértve a falut is jó példa erre. Az én megfigyeléseim szerint minden gyogyis hely elõtt van egy nagyobb sík terület. Azt is sejtem, hogy a gyogyi kialakulásában a hegy inkább trigger szerepet tölt be, ugyanúgy, mint a termikek esetében. Vagyis csak hozzásegíti az elõtte álló nagy lapályon kialakult meleg levegõ tömeget, hogy felszállhasson. Lapály nélkül nem lehetne megindokolni, hogy miért tart olyan sokáig, honnan az energia utánpótlás. Itt egy, a tengerparti áramláshoz hasonló rendszert sejtek, ahol körforgásszerû folyamat játszódik le.

Valószínûleg bizonyos tényezõk fennállása esetén a lapály fölött mindenképpen kialakul feláramlás, a hegy csak segíti és megvezeti ezt.

Szóval a lapály itt szerintem kulcs.
 

Írta: Kardos István   www.galatech.hu/pg