Délvidéki siklóernyős távrepülés
Azt már lehetett sejteni napokkal ezelőtt hogy jó idő lesz mert éjjel fagyott, nappal meg 20fokot melegedett így volt energia a levegőben. 11 re érkeztünk a hegyhez. A felgyaloglás normál tempóban kb. 50 perc de Csülökkel kiléptünk és 35perc alatt fent voltunk. 12 re már kb 50-60an voltak a starthelyen, a helyiek és 4 busznyi ember pöstről. Összepakkintottunk és ott heverészett és várt mindenki...
Ma megint megvolt az a motiváció mint régen és nem csak úgy mentem hogy jó lesz az, és majd ha adja akkor ott majd eldöntöm hogyan és merre tovább, hanem mindent kipakoltam a fejemből és már előző este a logokat néztem hogy ne azon keljen agyalni felhőalapon hogy hol vannak az aktív légterek meg merre érdemes menni ha délies, és merre ha nyugatias lesz majd a szél.
Még egyszer átgondoltam a tervet, hogy ha már kitekertem és úton vagyok akkor célirányosan megyek egy irányba nem koválygok majd ahogy néha szoktam, és nem erőltetem a gyenge termikeket inkább továbbsiklok és csak az erőseket fogom tekerni, aztán ez a kis fejben tett rendrakás, és rákészülés utólalag meg is hálálta magát.
Az égkép nem volt bíztató. Felhő nulla de kb. 20-30 km re körülöttünk épülgettek a kumuluszok, nem voltak a legszebbek mert nem voltak se feszesek se konturosak. A szél sem volt ideális, gyenge majd élénk befújások jöttel aztán megint nulla. Ezekből az időjárási jelekből már látszott hogy nem lesz ajándék a nap, meg kell majd küzdeni az esetleges alacsonyról kitekerésekkel. Starthely tele és csak várt a tömeg. 13 óráig és senki nem indult rá. Mindig szeretek előre menni akár elsőként, de a múltkori Nyikomi és Vértes bukta után megígértem magamnak hogy legközelebb várok amig legalább egy boly elteker hogy a tutira menjek, mert már bele sem mertem gondolni mi lesz ha elbaszom vagy nem adja ki és ott szállok le hátul a hegy mögött, és majd megint mindenki átrepül felettem. Na akkor nem tudtam volna elképzelni a hosszú frusztráló vonatos hazautat büncselekmény elkövetése nélkül.
Aztán 13.30 körül végre felszállt két helyi srác és lassan kezdtek kitekerni kb 1m/s ban, sodrodtak hátrafelé ahol felhő még mindig semmi. De ennyi elég is volt nekem és pár embernek, régóta vártunk és különben is meddig űljekmég itt? jött ez tipikus ezsongott minden előző ígéretet felülíró álapot. Természetesen nem bírtam ki hogy megvárjam a felhőket bekötöttem és rámentem, Joe is akkor már felszállt az új Kingel. Szerencsére Pont akkor kezdte adogatni, jött egy gyenge szétesett buborék girheltem vele felfelé párszáz métert de nagyon sodrodtam hátrafelé és nagyon bizonytalan volt 1m/s közötti huzásokkal. Még volt bvően magasságom és láttam hogy a starthely felett tekernek ki az emberek így inkább visszasiklottam a hegy felé ahogy ilyenkor illik. Mikor visszaértem nivó fölé jött is stabilabb 2es lift amivel kitekertem 1800méterre aztán elindultam ÉK-nak hogy a migráncsok miatti határsávtól minél hamarabb eltávolodjak. Ezt így is terveztem meg a repülés előtt, két eshetőség volt 1-ha délies akkor iváncsa lett kiirva, mert az a tma 1900méteres határa érd felett tehát onnan még lehet menni ha esetleg kiadja 150+ ot vagy, 2-ha nyugatias akkor Kardoskút, mert azt az irányt tartva pont elférek a kecskeméti TMA és az alatta húzódó légtérsáv között. A szél nyugatias volt de nem volt túl erős a magasban. Hazafelé is tudtam volna jönni de akkor folyamatosan rá kellett volna tartani ezért inkább a keleti irányt választottam. Már a start előtt be is állitottam az xcsoarban Kardoskutat.. A dunát átrepülve sikerült megint kitekerni, de azt a látváyt nem tudom leírni, 4 darab kb 1-másfél méteres sassal tekertem. Néha közel jöttek, ott voltunk együtt, játszottak fogocskáztak 1600méteren olyan volt mintha műrepültek volna úgy éreztem nekem bemutatóznak. Nagyon lazák voltak jó fejek. Igazából megfigyeltem hogy madarak nem félnek tölünk a levegőben csak a földön tekintenek ellenségnek. Ott fent ők az urak és néha azt érzem hogy röhögnek rajtam... Elköszöntem tőlük és siklás tovább Baja felé közben gyenge szétesett emelések jöttek ugyan de nem szenvedtem velük mert a szél beélénkült és nullázgatva lehetett ezekben a bubborékokban hosszassan siklani. Mentem csak mentem és kerestem és vártam az emelést végűl szinte megteremtettem mert annyira akartam és persze hogy ott lett az ajándék 4 m/s stabilan. Kiakadt a kis szoftveres vario hangja a telefonban, visitott és távolodott a kockás föld így emelkedtem 2000méter fölé. Az volt a nap termikje. Jó turbulens volt de a mentor alatt és a poison után úgy éreztem ez egy játékernyő. Komolyan el tudom képzelni hogy egy ilyen ernyővel azért lehet nagyot repülni mert simán bemész vele a durva időben a durva felhő alá is és ha menekűlni kell bármikor berakod spirálba és nincs az a para hogy nagyobb csukásnál lefüződik és pörög, és nincs negativhajlam. ins meg az a pszihés rettegés ami néha durvább levegőben a Dernyő alatt. Egy új határt nyit meg ez a teljesitmény egy ilyen gyógy ernyő alatt.
A 4m/s liftel 2000 méterre tekertem és innen kipihenten mentem tovább, tudtam hogy most hosszs siklás következik van idő egy kicsit lelazulni és továbbgondolkodni. A távolban látszott hogy kb 40-50 kilométerre vannak a stabil felhőutak feszes jó kis kumókkal. Ott már vaj lehet gondoltam ha od elérek talán kapok ajándékba egy 30km es végsiklást de nem így lett. Az utsó liftet hosszú sodródás követte gyenge szarokban néha 4-500méteren és aztán elcsiptem még egy normális emelést amivel kiemelkedtem 1500ra és ott keletebbre fordultam keletebbre. utólag persze megbántam de ez mindig ilyen. Mentem bele a semmibe meg sem rezzent az ernyő tulajdonképpen egyenesen beleáltam a pusztába 1500ról. Végűlis az a lényeg hogy jól éreztem magam és ismét azt csinálhattam amit a világon a legjobban szeretek. ez egy 93kilóméteres 4 órás távrepülés volt.
Egyébként leszállás után Jánoshalma volt az első nagyobb falu, és kiderült hogy Lóri is ott szállt le akiért már jöttek a busszal így ez hatalmas mák ... lett volna ha nem kellett volna onan visszamennünk egy autóért ismét Villányba és azzal elmenni felvenni a gazdáját Kalocsára (mert ő ott szált le) majd úgy hazaindulni. Végülis hajnal 2re ágyban is voltam még bőven szélzúgásos fejjel tértem nyuvogóra. Mindenkinek ilyen napokat kívánok